Forradalom ​után

• Példány állapota: jó

1947-ben, ​Moszkvában, mint a felszabadult Magyarország első moszkvai nagykövete, írta Szekfű Gyula élete utolsó nagy művét, a Forradalom utánt. A legnagyobb hatású magyar történetíró, A száműzött Rákóczi (1913), a Három nemzedék (1920), a Magyar történet újkori köteteinek (1929-től), Bethlen Gábor (1929) és sok kisebb tanulmány, publicisztikai írás szerzője arról, igyekszik e könyvében meggyőzni a magyar közönséget: fel kell adni régi eszményeinket a történeti Magyarország visszaállításának lehetőségéről, a nyugati típusú polgári demokrácia kiépítéséről, s tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország történelme a Szovjetunió szövetségi rendszerében fog lejátszódni. A világháborús élmények, romba dőlt ország, az állami élet lezüllése, a régi, általa is vallott eszmények elsüllyedése, szóval a polgári világ elvesztése felett érzett keserűség késztette e könyv megírására. Nem kronologikus története az 1944–1947 közötti eseményeknek, hanem a magyar történelem sorskérdéseinek történelmi szempontú elemzése. Nem „csak” történelemkönyvet tart kezében az olvasó, hanem az 1945-től máig húzódó aktuális társadalmi-politikai kérdések vitatását: viszonyunkat a Szovjetunióhoz, szomszédainkhoz, lehetőségeit a belső társadalmi átalakulásnak, demokratikus intézmények kiépítésének, és így tovább.
A kötetet a Történetírók Tára sorozatban, Szekfű Gyula születésének 100. évfordulójára teszi közzé a kiadó

• Szerző: Szekfű Gyula
• Darab: 1
• Állapot: jó