Ezt a szakácskönyet akkor kezdtem írni, amikor Magyarországon még a gazdasági válság nem volt ilyen mértékű, ugyanakkor az emberek folyton arról panaszkodtak, hogy nincs elég pénzük, nem tudják, mit főzzenek. Ezen sokat bosszankodtam, mert tudtam, hogy Amerikában az étel 27%-a kerül a szemétbe, s nálunk is látom a kukázókat, látom a pazarlást, és látom, hogy akiknek valóban nincs pénzük, azok sem tudják, hogyan kell takarékosan, olcsón főzni. Az utóbbi évtizedek viszonylag jó körülményei között az emberek elfelejtették a régi recepteket, azt: hogyan lehet gyorsan, olcsón, takarékosan főzni, pedig ezek az ételek nagyon jók voltak. Mindenesetre sokkal egészségesebbek, mint a gazdag konyha, és sokkal egyszerűbbek, mint a reformkonyha ételei. Szerintem a reformkonyha egyik nagy hátránya, hogy bonyolultak és időigényesek a receptek, de természetesen vannak közöttük könnyen elkészíthetők is.
