Garasos ​arisztokrácia

• Példány állapota: jó

Részlet:

A háromdiplomás ember
Pénzen vettem e tárgyat, sietek kidolgozni; mert rám savanyodik, vagy valamely regénygyártó kollégám mástól meghallja, s belevesztem pénzemet s utána nem kiálthatok az atyafinak, hogy lopott portékát árul; mert a törvény védelmez birkát; káposztafejet, kapanyelet – gondolatot: nem. – Ilyen portékája olyan kevés embernek van, hogy nem volt érdemes a törvényhozásnak ennek megvédéséről töprenkedni.
Hogy miként jutottam az elmondandó történetileg, e fejezetből meglátja az olvasó.
Kinek mi köze hozzá, mikor egyszer én is kiadtam egy hónapos szobát, kiírván a hirdetésben, hogy az illető egyedül egymaga lakjék; mert a pesti házaknak közfalain’szórói-szóra beteljesedik, mit a velencei palotákról mondtak, hogy füleik vannak, vagy még inkább szájuk; mert ha éri szobámban tüsszentek, úgy áthallik a szomszédhoz, hogy az ,,egészségemre kívánja”. A kikötés által elkerülhetőnek vélten, hogy tőszomszédságomban nem fognak beszélgetni; mert már arra is tudok esetet, hogy egy jó barátomnak fölmondta a háziúr a szállást, mert éjjel hortyogott a vékony falon át éppen a háziurat verte föl a lelkek órájában.

• Szerző: Vas Gereben
• Állapot: jó