Geir ​Campos versei

• Példány állapota: jó

Geir Campos, a brazil költészet úgynevezett 45-ös nemzedékének egyik legeredetibb arculatú egyénisége, 1924-ben született São José do Calçado városkában (Espírito Santo államban). Jogot és irodalmat tanult, volt hajókormányos és levelező, szerkesztő és tisztviselő, az utóbbi időkig a brazil fordítószövetség (az ABRATES) élén állt, és jelenleg is egyetemi tanár. Annak a költői csoportnak, amelyhez számítják, ma is vitás a helye, a jellege, a művészi elődeihez és környezetéhez való viszonya – az fűzte össze ezt a nemzedéket, hogy szakított a húszas évek avangárdjával? hogy újra fölfedezte a formát? hogy a háború élménye rádöbbentette a fájdalmas társadalmi valóságra és a fenyegetett emberiség sorsára? –, de vitathatatlan a súlya és a jelentősége. Geir Campos költői pályája pedig szinte jelképi erővel sűríti magába nemzedéke útkeresését: a tétova szemlélődés és a halálhangulat rendkívüli formaművészéből az emberi és társadalmi érdekű világos beszéd költője lett, de úgy, hogy minden kiküzdött költői vívmányát megőrizte. Írt verset, színművet, esszét, elbeszélést és egy remek költészeti szótárt. Rilke, Kafka, Brecht, Shakespeare, Whitman avatott fordítója, és az ő – Rónai Pállal együtt készített – kitűnő fordításában olvasható portugálul Madách remeke, Az ember tragédiája.

• Szerző: Geir Campos
• Darab: 1
• Állapot: jó