A „gésa” szó hallatán vágyak és előítéletek egész sora ébred az emberekben. A Nyugat ezerféleképpen képzeli el a gésákat és tevékenységüket: a férfiak simulékony játékszereiként vagy éppen a Kelet küldötteiként, akik misztikus ismeretek és szexuális praktikák tudói. Általános megítélésük a vágyódással teli gondolatok, a buja kíváncsiság és a félremagyarázások reménytelenül kusza egyvelege. E kuszaság feloldására vállalkozik a színes képekkel bőven illusztrál kötet: a hagyományos japán művészeteken – kalligráfia, zene, tánc, virágrendezés, teaszertartás – alapuló hivatás kialakulásának, viharos történelmének és végletesen bonyolult mindennapjainak megmutatásával.
