„Történelmi tény” – írta Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetében –, hogy a húszas évek kezdetén Szabó Dezső volt a szellemi Magyarország legfontosabb embere. Egy egész nemzedék az ő könyvein keresztül alakította ki életformáját, az ő szemével nézte a szellem jelenségeit; előző korok vívmányaiból, a Nyugat-mozgalomból, ami maradandó, még Ady Endre is, csak rajta keresztül jutott el a magyar ifjúság nagy részéhez. Ez az átközvetítés a legnagyobb érdeme.”
Vajon milyen volt ez a Szabó Dezső festette Ady-kép? Hogyan látta, láttatta ez a szertelen, szélsőséges, különös alkotó századunk nagy lírikusát? Erre segít választ adni e kötet két tanulmánya.
