A kevély királykisasszony.
Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, volt egyszer egy király s annak egy leánya. Szép volt a királykisasszony, olyan szép, hogy hetedhétország ellen híre ment a szépségének, de amilyen szép volt, olyan kevély is volt. Jöttek hozzá királyfik, hercegek, grófok, bárók, kérték a kezét, de a királykisasszony mindeniket kinevette, minden legényen talált valami kivetni valót. Az egyik vastag volt, ezt hordónak csúfolta, a másik vékony, ezt cérnakáplánnak, a harmadik hosszú, azt babkarónak – mindenkire talált csúfnevet. Különösen egy királyfit csúfolt ki, akineke gy kicsit hosszú keskeny volt az álla.
