Az intelmek az egyik legősibb irodalmi műfaj, afféle tanító levél, melynek szerzője életvezetési, erkölcsi tanácsokat ad a megszólítottnak. Már a Bibliában is találunk rá példát, s a magyar irodalom korai szövegemlékei közé tartozó Szent István király intelmei és később Kölcsey Ferenc Parainesis-e is ebbe a műfajba tartozik.Az idősödő Széchenyi István 1857-ben, a döblingi tébolydában veti papírra intelmeit, mert úgy íréli, fia életvitele nem méltó sem hozzá, sem a nagymúltú családhoz. Írását nem a nyilvánosságnak szánja, de megformált műnek tekinti: van benne párbeszéd, kérdve kifejtés, visszaemlékezés, példálózás, tanácsadás – eszközök sokasága, hogy megnyerje, viszanyerje Bélát. Egy apa harcol itt a fiáért, s bár az olvasót nem szólítja meg, a szándék a küzdelem drámai érdekességűvé teszi a művet. Eszmei értelemben vitán felül győz a “legnagyobb magyar”, hiszen nemzet és a társadalom szempontjából vizsgálva érvei cáfolhatatlanok, még ha néha túlságosan is magasra helyezi a mércét.
