Gulácsy ​Lajos

• Példány állapota: jó

Gulácsy ​Lajos (1882-1932) a századforduló magyar festészetének egyik legmagányosabb és egyben legrejtélyesebb alakja. Miközben mûvészetét már életében csodálat övezte, 1907 és 1911 között megrendezett kiállításai komoly sikert arattak, egész élete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött, amihez lassanként, elmebajának kiteljesedésével a mûvészeti életbõl való kirekesztettsége társult. Noha azóta a gyûjtõk körében az egyik legkeresettebb és legdrágább mûvészként ismerik, a hamisítványok özöne, a szakmai körök „feledékenysége”, az értetlenség és a közöny kövületeivel falazzák el az alakját. Mindebben nagy szerepe volt a festõ különc személyiségének és tragikus, elmebajba torkolló sorsának. Pályája a betegség okozta megszakítások miatt csupán tizenöt évet ölel fel; 1919-tõl 1932-ben bekövetkezett haláláig már megszakítás nélkül peregnek napjai az elmegyógyintézet falai között. Mindez hozzájárult hagyatéka szétszóródásához, a hamisítványok elszaporodásához és személyisége és életmûve torzításához. De bizonyára hozzájárult és hozzájárul ehhez látomásos mûvészete besorolhatatlansága is. Szabadi Judit mûvészettörténész, a Képzõmûvészeti Egyetem professzora monográfiájában különös érzékenységgel avatja be az olvasót Gulácsy rendkívüli mûvészi világába, munkája minden eddiginél teljesebb képet nyújt errõl a kivételes alkotószemélyiségrõl. A szépirodalmi stílusban megírt könyv nemcsak szakmai elmélyültségével tûnik ki, hanem élvezetes olvasmány is. A szöveget csaknem több mint 200 fekete-fehér kép illusztrálja.

• Szerző: Szabadi Judit
• Darab: 1
• Állapot: jó