„A lakásban mintha vihar söpört volna végig, mindent összegyúrt a tettes. A fiókok kirángatva, a szekrényajtók nyitva… A holttest vérbe fagyva, összegyűrt ruhában fekszik a konyha mélyén. Feje letakarva…
Németh őrnagy töprengve nézi a véres testet:
– Hadas, nézd csak meg!
A főhadnagy főnöke mellé lép!
– Hol láttál hasonlót?
– Havasné… Minden ugyanúgy történhetett, mint a Havas-tanyán. A ruha felgyűrve, a feje letakarva… És mindenütt vér… A lakás feldúlva.
Németh a biztosítókhoz fordul:
– Hány óra körül szokta az újságot bedobni a művésznő postaládájába?
– Amikorra ideérek. Nyolc óra körül.
Hadas sorba rakja a lapokat. A legrégebbi július 17-i.
– Tehát vagy tizenhetedikén kora reggel, vagy egy nappal előbb ölték meg Bory Máriát.
– Találtatok ékszert vagy pénzt? – kérdezi Németh a lakást átkutató nyomozóktól.
– Nem. Semmit. Ha volt, elvitte a tettes.”
