Gyöngyös ​mesék

• Példány állapota: jó

„Pár nappal később kiborult az egyik dobozka, szétgurultak a gyöngyök. Úgy szedegettük fel őket. Egy nagy fényes hiányzott.
– Vajon hol lehet? – kérdezte anyu, és seprűvel próbálta megkeresni. A porszívót nem merte bekapcsolni, mert akkor az beszippantotta, örökre elnyelte volna. Este, lefekvéskor eszembe jutott a gyöngy.
-Csak nem fél egedül? A társai nélkül?-faggattam anyut, amikor betakart.
– Nem – hangzott a válasz, és anyukám megpuszilt, jó éjszakát kívánt, elindult az ajtó felé, és a keze már a villanykapcsolón volt, amikor a halk nyöszörgésem megállította:
– De a társai nélkül kuksol valahol. A sötétben…
– Te félsz?- kérdezte vissza anyu.
Azon a héten egyedül aludtam fenn az emeleten, a két nővérem táborban volt.
– Nem – jelentettem ki hősiesen.
– Biztosan csodálatos kalandok esnek meg vele – szólt anyu.
– Miféle kalandok? – élénkültem fel, és tudtam, hogy mese következik.”

• Szerző: Garay Zsuzsanna
• Állapot: jó