Zsávolya Zoltán tanulmánykötete magától értődő természetességgel helyezkedik bele a (poszt)modern irodalomfelfogás vonatkoztatási rendszerébe, ugyanakkor nem éppen kritikátlanul, főleg pedig nem reflektálatlanul. Kritikát gyakorol, reflexiót hajt végre önmaga (lehetséges) anyagán is eleve az által, hogy szelektál: negyedszázad irodalmi kutatásaiból.
