Az élet csoda. Minden pillanata varázslat. A vallások, filozófiák és az egy helyben topogó elméletek labirintusában szüntelenül zajlik a kozmikus bújócska.
Az élet elbújt. Mi pedig becsukott szemmel keressük mindenütt: a munkánkban, a baráti összejöveteleken orrvérzésig ismételt vitákban, bevásárlóközpontok akciós termékeinek tengerében, vagy otthon, fáradtan bandukolva valahol a konyha, a tévé és az ágy között.
Az élet elbújt. Néha mégis megpillantjuk. Egy patak felett átívelő hídon, egy játszótéri házikóban, ahova az eső elől bújunk, a szobánkban a szőnyegen fekve, amikor végtelennek tűnő percekig bámuljuk a csillárt, vagy egy út menti fogadó parkolójában, amikor egy hosszabb úton megpihenünk – távol a civilizáció szűnni nem akaró zajától.
Az élet elbújt. Az élet belénk bújt.
