A könyv tizennégy éven át íródott. Hálónak éreztem a családi köteléket, amely bennünket, családtagokat összetartott. A háló azonban nemcsak védelmezett – fojtogatott is. Erről az életérzésről akartam családregényt írni.
A nagy francia filozófusnő, Simone Weil szerint a hazát részvéttel kell szeretni. Írás közben rájöttem: a családot is.
2016 szeptemberében Kefalónia déli partján a nyílt tengerrel szemben megpillantottam a borítón látható kavicsokat. Azonosságélményem támadt. Egy hatalmas külső erő akaratából – esetünkben a Ion-tengeréből – örökkön gördülve-súrlódva egymás ellen kell élni-halniuk és mégis együtt maradni, hogy végül az univerzum parányi egységeiként senki máséval össze nem téveszthető színük és formájuk, az egyediségük kialakulhasson. Az összetartozásuk és a különállásuk. Úgy hiszem, ez a Hálóban című könyv történése.
