A művelt olvasó, ha Márai Sándor költészetéről faggatják, csak két verset szokott említeni. Az emigráció gyötrelmeit drámai erővel idéző Halotti beszédet és az 1956-os forradalom utáni magyar karácsonyt sirató Mennyből az angyalt. Pedig a Gyertyák csonkig égnek és más világsikert aratott regények szerzője nem csak két jó verset írt. Bontakozó költői tehetségét a Nyugatban Szabó Lőrinc méltatta, később Szép Ernő figyelt fel rá. Manapság népszerű együttesek zenésítik meg dalait, vallomásait. 2000-ben – születésének századik évfordulójára – Összegyűjtött versek címmel már bemutattuk a költő Márait, akkori tudásunk szerint minden költeményét, azokat is, amelyeket ő mint önmagával szemben is igényes kritikus, kihagyott a Delfin visszanézett című kötetének válogatásából. Azóta, a hagyaték tüzetes átvizsgálása során újabb versek kerültek elő. Így gazdagodott a versgyűjtemény öt új művel – Wigman! Wigman!, Jubileumra, Emlék, Az ég, Kassán.
