“Aki tudja, hogy a Stark-féle soproni virginiálkönyvtől, 1689-től az 1780-as évekig, kereken száz esztendeig semmiféle adatunk nincs a magyar tánc zenéjéről, sőt egyáltalán alig valami a zenéről, egyszeriben megérti, milyen értékes minden adat, mely egy század homályába bármi csekély fényt vet…” – írta Kodály 1952-ben.
Domokos Pál Péter érdeme a magyar tánczene fehér foltjának eltüntetése. Könyvében 12 forrásból 247 kottapéldát közöl, melyek hegedűre, illetve fúvós zenekarra íródtak. Az egyes fejezetek bevezetéseként leírja kéziratok feltárásnak és tisztázásának történetét, s a lehetőség szerint meghatározza a kották lelőhelyét és keletkezési idejét.
