“Nyomába szegődtünk a gondolkodás és költés problémájának, amely a harmincas évek elejétől Heidegger munkásságában a filozófia lényegi kérdezéséhez tartozott. Utánamentünk, történetileg szembesültünk vele, azzal a céllal, hogy időben követve megértsük, legalábbis jobban értsük a nyugati filozófia heideggeri kritikáját, a filozófus német sorsát, a lét és létezés léttörténeti “újrakérdezését”, amelynek során Heidegger “esdeklő várakozással” (Gadamer) mindvégig kitartott saját feladata, a metafizika meghaladás mellett. (…) Munkássága a harmincas években kísérletek sora, állandó visszatérés a saját kezdethez, a Lét és időhöz, megújuló és túlnyomórészt megerősítő visszahivatkozások láncolata saját előzményeire. A kitartásban és önmegőrzésben mégis észrevehető az alapgondolatok megtartásával együtt a folytonos átértelmezés: egyre tágabbá váló, a filozófia végén túli gondolkodásra, majd a gondolkodáson túlra kiterjesztett horizont.”
