A regény a hetvenes évek nyomasztó, kisszerű világának krónikája egy kamaszlány, Juli nézőpontjából. A lányát egyedül nevelő anya férjhezmenetelről álmodozik, a fel-felbukkanó udvarlók, az anya munkahelyi konfliktusai panoptikumszerű körképet adnak a korszak tipikus középegzisztenciáiról. A regénynagy erénye, hogy miközben Juli történetmesélésében a hétköznapok ezernyi hiteles és jól megragadott részletből összeálló szövedéke a maga zárt értelmezési körében forog, az írónak sikerül minden kommentár, szerzői magyarázat, ideologikus célzás és parabola nélkül a kegyetlenségig pontos diagnózisát adnia egy perspektívátlan létezésnek. Ménes Attila ezzel a könyvével bebizonyította, hogy nemzedékének legjobbjai közé tartozik.
