Sharon újraértelmezi a hit jelentését, ami nem a dogmatikus vallási értelmezéssel vagy a megosztottsággal egyenértékű. Sokak számára merőben új megközelítésben vizsgálja a témát, miszerint a hit örömet jelent, friss, eleven, intelligens és felszabadító dolgot, amely a szeretet alapjait és az önmagunk iránti tiszteletet hangsúlyozza. Ebben a hitben eggyé válunk másokkal, ahelyett hogy különállónak és különbözőnek minősítenénk a többieket. Nem kell hozzá vallásos rendszer, és nem kötődik szükségszerűen egy istenséghez vagy Istenhez, bár nem is tagadja annak létét. Az önmagunkba vetett bizalmon alapul, azon, hogy képesek vagyunk-e felfedezni a legjelentősebb igazságokat, amelyekre azután támaszkodhatunk. Nem árucikk, amit birtoklunk vagy sem, hanem belső tulajdonságunk, amely énünk legbensőbb megtapasztalása közben bontakozik ki. Mindegy, mi ér bennünket az életben, segítségével újra próbálkozhatunk, újra bízhatunk, újra szerethetünk.
