Hitel

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Magyar Történelmi Társulat
• Kiadás éve: 1930
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 737

Előszó

1825. májusában Párizsban két magyar főúr kelt útra. Korán reggel indultak el, hűvös tavaszi hajnalon. A postakocsiban, mely szebbnél-szebb tájakon vitte őket által, hosszú beszélgetést folytattak, Érdekes egyéniségek érdekes beszélgetése volt ez. A téma: a világ fejlődésének általános iránya. Úgy érezték, hogy a fejlődésben új korszak nyilt s beszélgetésük során ennek a fiatal epochának akarták jellemző sajátosságait megállapítani.
Az egyik utas lelkes májusi hangulatban beszélt erről az új korszakról. Szólhatott is róla bőven herceg Esterházy Pál, (ő volt az egyik utas), mert minden lehetősége megvolt arra, hogy a kort, annak embereit és irányító eszméit megismerhesse, hisz ő volt a monarchia londoni követe. Beszéde, valami régi stílusú diplomáciai jelentéshez hasonlóan, az előzmények feltárása után a helyzet rövid összefoglalását adja, általános jellemzését a kornak, mit azután a tapasztalat finom megfigyeléseivel fűszerez.
– «A világban mindennek megvan a maga kora» – véli a herceg – «az emberiség fejlődését az jellemzi, hogy egyes koroknak fel vezéreszméi vannak. Az emberiség minden korszakban más és más szenvedélynek hódol».
Mintha az Ember tragédiájának színei, vagy a hegeli fejlődés zárt korszakai elevenednének meg a herceg elbeszélésében ! A hódító hadjáratok és vallásháborúk katonai korát egzaltált törekvések váltják fel, melyek az alkotmány megreformálására irányulnak; majd hirtelen ugrással a szépművészetek iránt tanúsít a világ szenvedélyes érdeklődést. Mi lehet azonban korunk szenvedélye? Esterházy világosan fogalmazza meg a feleletet: a század szenvedélye az önérdek. Mindenki egész erejével azon dolgozik, hogy anyagi helyzetén javítson.