Koncentrációs táborok egykori lakói, szerencsés életben maradottak mondták magnetofonszalagra emlékeiket Annie Laurannak. Francia, német és izraeli gyerekek válaszoltak a szerző által kiosztott kérdőív egyszerű kérdéseire. A francia újságírónő azt kutatja riportkönyvében, hogy alig harminc évvel a háború után, egy olyan világban, amelyben nem vált ki hangos botrányt, ha elárverezik Hitler fejfedőjét, és a kiadók ízléstelen, szenzációhajhászó könyveket reklámoznak a Führer nemi életéről és a Gestapo kínzási módszereiről, hogy érzik magukat azok, akik a legtöbbet szenvedtek, hogy tudnak együtt élni hajdani szenvedéseik emlékével, és hogy a szenvedés korát valóban a felejtés korának kell-e követnie.
