Maurizio Ferraris jó nevű olasz filozófus és esztéta. Itáliában nagy port vert fel az a polémia, amelynek résztvevőjeként a mesterei – Heideg-ger és Gadamer – által képviselt gondolkodásmóddal szembefordulva, a posztmodern teóriákat bírálta. „Mobilos” könyve legalább kétféleképpen olvasható. Olvashatjuk úgy is, mint a mobiltelefon fenomenológiáját vagy ontológiáját (ahogyan alcíme is sugallja), és úgy is, mint filozófiai esszét, kísérletet egy újfajta általános ontológiai elmélet megalkotására, melyhez a mobiltelefon ürügy vagy kiindulópont csupán. Szövege azonban mindkét olvasatban rendkívül szórakoztató és tanulságos. A fenomenológiai elemzés – melyre egyébként nagy hatással voltak a magyar filozófuskolléga, Nyíri Kristóf kutatásai – szinte kimerítő osztályozását adja a mobilozás kommunikációs formája teremtette újszerű helyzeteknek, a filozófiai olvasat pedig a könnyed hangvétel ellenére is komoly társadalomontológiát nyújt. Ferraris könyve, melynek hangvételéhez jól illeszkednek a nagy rokon lélek, Umberto Eco bevezető sorai, mély gondolatokat fejt ki könnyen érthető formában és élvezetesen.
