„Egy sajátos Hölderlin-könyvet ismerhet meg az olvasó.” – kezdi művét a szerző, nem is ok nélkül, hiszen valóban újszerű módon közelíti meg a Hölderlin-talányt. Nem vállalkozik művelődés- vagy recepciótörténeti elemzésre, ehelyett figyelmét azokra a feszültségekre összpontosítja, amelyek Hölderlinnek a görögséggel való találkozásából származtak. Hiszen számára a görögség nem a múltat, hanem a korabeli európai szellemmel ellentétes irányultságot jelentette. Ugyanakkor nem tekintette az antikvitást a humanitás előiskolájának, inkább az embert az istenek világához fűző összefüggések foglalkoztatták. Mindennek tudatában a szerző Hölderlin költészetében a „sosem készet”, azt a folyamatot vizsgálja, melynek során az átköltés, az átírások, variánsok vázlatában és egymás mellettiségében a hölderlini mű úgyszólván saját magát szünteti meg, számolja fel, semmisül meg.
