A Londonban is megforduló Panizza /1853-1921/ versekkel kezdte; ott akár a nagy, világhíres Oscar Wilde-ot is ismerhette, de míg az ír-angol költő a nagyvárosi társaság középpontja volt, íme, a saját életét más módon, de szintén elrontó Panizza a saját korában inkább különleges figura. Műveiben olyan erősen támadta a korabeli államot és egyházat, hogy börtönbe vetették. A tudomány eredményeit írásaiban felhasználta, novellái fantasztikus jellegűek. Az utókor igazolta Detlev von Liliencron, ama kor babérkoszorús poétájának szavát: „Kolosszális tehetség!”
