„Elhallgatott, hosszan csóválta a fejét, nézett be a szobámba a vállamon keresztül. Szép kis szoba, sóhajtotta, príma lakályos. Kis lakáj a nagy Duna mentében, hehe. Azért ő se tisztára vajbunkó ám klasszikusokban! Majd meglátom. És, nézzenek oda, micsoda egy panorámajellegű a kilátás. Szabadság térre és satöbbire. A téma az utcán haver, ugye? Fölpumpáljuk, megírjuk. Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”
