Gideon Gross olyan hévvel robbant be az életembe, mint a sötétségbe hasító villám. Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen delejesen. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár tudtam, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig könnyedén áthatolt az eddig keménynek hitt páncélon… Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. És egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat… Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…
