„Egy interjúkötet ez, amely a kitűnő Mester és a balga szolga nagy duettje” – írja könyve bevezetőjében Varga Attila, aki 1993-ban egyszer csak beállított Bohumil Hrabalhoz, és… és Hrabal torkaszakadtából elküldte a francba, mert éppen macskát etette. Kell-e jobb indítás egy meghitt kapcsolathoz, amelyben Hrabal sör vagy vodka mellett beszélt a „magyar fiúnak” olyan dolgokról, amikről még soha egyetlen interjújában sem?
