Húshangok

• Példány állapota: jó

A ​különböző mondvacsinált szenzációktól eltorzult ingerküszöbbel manapság egyre kevesebb az esély, hogy valódi, szaftos művész(et)i botrány oszlassa hétköznapjaink álszínes szürkeségét. Pedig azokba akiknek az érzékei még nyitva állnak, minden bizonnyal teljes erőből csimpaszkodik bele a Húshangok provokatívan pimasz összművészeti produkciója.

Valószínű, hogy a dolog szorul némi magyarázatra, hisz nem mindenki követte (követhette) a ’80-as évek magyar alternatív, underground művészeti színtér eseményeit, ahol olyan zenekarok is feltűntek többek között, mint az A. E. Bizottság, a Millenniumi Földalatti Vasútvonal és a Húshangverseny.

A nyolcvanas évek nagy zsongásáról javarészt csak kazettákon megmaradt koncertfelvételek léteznek magángyűjteményekben, ezért fontosak azok a törekvések, amelyek ezeket a sokszor másolt kazettákat CD-vé moderálva teszik hozzáférhetővé. A Millenniumi Húshangverseny Művészeti Társulás tagjai nem elégedtek meg annyival, hogy leporolva kiadják a régi hangokat, hanem két, egykori zenekaruk néhány tagjának összevonásával megteremtették a lehetőségét annak, hogy elmondják, mi az, amit a művészetről ma gondolnak. Arisztotelész csak megvonná a vállát, hiszen ennél mi sem természetesebb:

– tézis: Millenniumi Földalatti Vasútvonal
– antitézis: Húshangverseny
– szintézis: Millenniumi Húshangverseny.

„A nyolcvanas években volt egy óriási és szimpatikus zenei kibontakozás. Az ifjúság belső igényei gerjesztették a megnyilvánulások sokszínűségét, kompenzálva a mérhetetlen mesterkéltségek tömegeit, a hazugságok áradatát. Fákó Árpival a nyolcvanas évek elején ismerkedtünk meg. Több kiállítását is megnyitottam, utolsóként a Halmosoly címűt a Liget Galériában 1984-ben. 1981-ben a Pepsi Érzés címűt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1983-ban a Fiatal Művészek Klubjában nyitottuk meg Húsképek címűt, Wahorn Andrással és efZámbó Istvánnal zenés teadélutánt rögtönöztünk az FMK fekete kiállítótermében. Árpi fiatal és lelkes volt, sok mindent csinált a fotózás mellett, például Ő is leginkább zenekarban gondolkodott, létrehozta a Hús (Húshangverseny) együttest, velük is felléptem a Kassák Klubban a nyolcvanas évek közepén. Ennek a koncertnek már nyomai is maradtak, Kreutz Laci, a Hús együttes dobosa, aki aztán a Bizottság zenekar dobosa is lett átküldte a felvételek egy részét a számítógépemre, hogy vonjam le a tanulságokat… Árpi később eltűnt, hogy befejezze tanulmányait az Iparművészetin, mert időközben profi grafikus, könyvtervező művész lett belőle. De a zenélést nem hagyta abba, csak szüneteltette, és egy idő után folytatta, régi és új zenészekkel próbált, új számokat készítettek, újabb anyagokat rögzítve. Majd a legtermészetesebb módon jött az ötlet, hogy ezeket a zenéket egy könyv formában kellene megjelentetni, melyben keveredik a múlt és a jelen, a jövőről nem is beszélve.” feLugossy László, képzőművész, az A. E. Bizottság zenekar egykori frontembere

• Szerző: Fákó Árpád
• Darab: 1
• Állapot: jó