Indulásától kezdve siker és nélkülözés volt az osztályrésze. Mikes Lajos, Az Est lapok nagytekintélyű irodalmi szerkesztője mutatta be a közönségnek a tizennyolc éves Gellérit. Hamarosan olyan méltatói jelentkeztek, mint Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Bálint György, Németh László és Halász Gábor. Kosztolányi méltán nevezte művészetét tündéri realizmusnak. Gelléri a társadalom peremére sodort munkások és munkanélküliek életét hétköznapi történetekben fedezi fel az irodalom számára, ugyanakkor drámai feszültséget, varázsos költői atmoszférát is teremt köréjük. Lebegteti, szimbolikussá növeli a cselekményt, a figurákat és a számára otthonos óbudai környezetet. A második világháború végét néhány nappal élte túl. A nélkülözések és megalázások után a tífusznak már nem tudott ellenállni az ő acélos szervezete sem. Fél évszázada halt meg német földön, harminckilenc évesen a modern magyar romantika klasszikus mestere.
