Szíj Enikő (Szerk.)

II. Finnugor Világkongresszus (Budapest, 1996)

Készleten

Példány állapota: jó
Kiadó: Csokonai Kiadó
Kiadás éve: 1999
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 223

“A finnugor nyelvű népek az Orosz Föderációban a róluk elnevezett köztársaságokban és autonóm körzetekben az őslakosságot s egyúttal a lakosság kisebbségét képezik – ez a sajátos helyzet magyarázza mai problémáik javát. A finnek, az észtek és a magyarok önálló államban és más államokban kisebbségben, szórványban élnek. A magyarság jelentékeny része szintén őslakos kisebbség. A finnugor anyanyelvűek száma közel 25 millió. A nyelvrokonságra épülő tudományos kapcsolatok több évszázados múltra tekintenek vissza. A világháborúk között a három ország kapcsolatai állami és társadalmi támogatást élveztek. Ugyanekkor a sztálini időkben a kisebb finnugor népek ismeretsége a finnugor államok polgáraival súlyos vádponttá vált. Az értelmiség „lefejezése” tragédia volt azért is, mert nem nevelhették ki az új értelmiségi nemzedéket azok közül, akiket a világháború és utána a zord idő tovább tizedelt. A cél a lakosság nem orosszá, hanem ún. homo sovieticusszá, szovjet emberré nevelése lett. A Szovjetunió összeomlása során a birodalom népei, a finnugorok is, felmérték a helyzetüket, összefogtak – biztosak lévén a kölcsönös jóindulatban. A finnugor világkongresszus mozgalom és esemény. A népek kapcsolatait sok minden magyarázza. Nem példátlan a nyelvi rokonság szerinti tömörülés (ismeretes a frankofon népek vagy a portugált beszélő államok szövetsége), vannak nyíltan politikai-gazdasági érdekvédő világkongresszusok, ligák. A finnugor népek első világkongresszusa 1992-ben ült össze. Hogy nem volt hamvába holt kezdeményezés, a második világkongresszus bizonyítja, és majd a harmadik 2000 decemberében Finnországban. Sokan élnek a kételkedés jogával a magyar nyelv finnugor rokonságát illetően. Csakhogy a kételkedőknek sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a több évszázados tudományos kutatásnak köszönhetően ezeket a népeket mi ismerjük a legjobban, a legtöbbet – sokszor saját maguknál is többet – mi tudjuk róluk. A tudás pedig kötelez.”