„…bőgni kezdett újra a pokoli, undok sziréna, bele a ház kolompolása, a szomszéd házaké, a rádió is ugatott benn, és ebben a légreszkettető zenebonában a lift is megindult, búgott, kattogott, búgott, kattogott egyre, és az egész ház lépcsődobaj, ajtócsapkodás, kiabálás lett…”
Bandika a teremtésnek előkelő, kifinomodott élő remekműve. Utolérhetetlen művész. Egy sztár. A sztárok sztárja. Népének, a harzi kanáriknak büszkesége Bandika. Csak hát rosszkor, és rossz helyre született: kis életét a nyilas uralomtól és a kegyetlen ostromtól szenvedő Budapesten kell végigfütyülnie. Tersánszky 1947-ben írt allegorikus állatregénye többet elmond a rettenetes időkről, mint akárhány komor visszaemlékezés.
