Imára boruló szép Felvidékünk V.
Kordokumentumokon és történelmi képeslapokon

• Példány állapota: jó
• Kiadás éve: 2009
• ISBN: 978-963-87808-2-9
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 151

Az a föld az otthonom, ahol a telkemen házat építettem, a talajába magot vetettem és az megsarjadt, a szemhatáron belül vagy a domb tetején templomot emeltem, aminek tornyából rálátok a szomszéd toronyra, onnan meg ellátok a következőig.
István Királyunk több mint ezer esztendeje hozott törvényt arról, hogy ez így lehessen. Második Törvénykönyvének első rendelkezése szólt arról, hogy tíz falu építsen egy templomot. Azt is meghatározta, hogy csak a tűz őrzője maradhat otthon vasárnapon, a többinek a templomban a helye, ahol azonban nincs helye a morgásnak és az össze-vissza beszédnek. Tette ezt azért, hogy rendezett erkölcsűvé legyünk, nemzedékek szülőföldje váljon az otthon, amit majd egyszer a széles országgal hazánknak mondhatunk és érezhetünk.
Szent királyunk nem szigorú volt, hanem következetes. Tudta: a sok törzsből, a függetlenségét féltő nagycsaládokból, a szabadságot és az egyenlőséget lelkükben hordozó egyénekből álló tömeget országiaké szerveznie. Az összefogást serkentő akaratnak lett a jelképe a templom és a mai napig ezt így érezzük – és ez így jó.