Kevés olyan humoros alkotása van a magyar irodalomnak, amely ennyire kortalan, mint Rideg Sándor kis remeke. A szókimondó, magát bugyutának tettető, kétbalkezes suhanc ízig-vérig a magyar népmesekincsből került elő. Nincs benne szándékos rosszindulat egy csipet sem, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasó legmélyebb bugyraiból fakad fel olvastán az üdítő, lelket felszabadít, elementáris nevetés. Ennek a könyvnek, amely valójában a tréfás kedvű, legénykedni akaró kamasz monológja, minden sora gyilkos szatíra a mindennapi életet kitevő kisszerűség, begyöpösödöttség ellen.
