Parancsot adtam, hozzák az istállóból a lovamat. A szolga nem értett meg. Magam mentem az istállóba, nyergeltem a lovam, felpattantam rá. A távolból trombitaszót hallottam, kérdeztem a szolgát, mit jelentsen ez. Mit sem tudott, mit sem hallott. A kapunál megállított, azt kérdezte: – Hová lovagolsz, uram? – Nem tudom – válaszoltam -, csak innen el, csak innen el. Mindegyre innen el, így érhetem el csak a célomat. – Hát ismered célod? – kérdezte ő. – Igen – feleltem én -, hiszen mondtam, “innen el”, ez a célom. – Nincs veled elemózsia sem – mondta. – Nincs rá szükségem – mondtam -, olyan hosszú az út, úgyis éhen kell halnom, ha közben mit sem kapok. Elemózsiám meg nem menthetne. Szerencsére ez valóban irdatlan utazás.
