1948, a proletárdiktatúra kezdete, tehát a fordulat éve. A szerző készülő trilógiájának második darabja, amely történelem és filozófiatörténet, irodalomszemle és személyes vallomás együttesen. Részletezi a Rákosi-korszakot, azt a szenvedéstörténetet, amelyben élethalálharcát vívta az anyagi és szellemi javaitól megfosztott nemzet. Erre a gyalázatra tört rá 1956, amely Magyar Forradalommá és Nemzeti Szabadságharccá magasztosodott. A felkelő nép és mindenekfelett az életüket is feláldozó „pesti srácok” a maguk oldalára kényszerítették Nagy Imrét, az eladdig hithű kommunistát, aki vállalta a felkelő néptől kapott megbízatását, a minisztertanács vezetését. Röviddel előtte Orsó utcai villájában, napokon át tartó gyötrelmes magányában igazságának tudatában világméretű felfedezéseket tett: „Magyarország – és az egész modern civilizáció erkölcsi válságban van, ahová a jellem elfajulása és a mindenütt jelen lévő hazugság taszította.
