A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző – egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. Jóllehet e rövidke történetek a szocializmus idején íródtak, mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek – s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. „Mi van itt, Szent Péter, hiszen ez az ég, nem a föld – akartam mondani, de borotvált arcára nézve elment tőle a kedvem. Szent Péter, ha jól tudom, nagy szakállú. Lehet, hogy elment egy pillanatra, ez meg csak egy segéd, aki a főnök távollétében visszaél a hatalmával? Úgy látszik, ilyesmi a mennyországban is előfordul. Nem kell fennakadni az ilyen apróságokon, már csak azért sem, mert, úgy tetszett, ezenkívül minden rendben van. Az Atyaisten hatalmas arcképe a megfelelő szakállal a porta falán lógott.”
