„Drága Cévénneim, Foniban fogant históriák mesemondójaként álmodtam arról, hogy elbeszéljem az ingesek történetét” – írja önvallomásában a szerző, amikor megköszöni az André Ducasse történész által nyújtott segítséget. Mert hiteles történet, nem mese ám „Isten bolondjainak” e naivan hívő, ártatlan és kegyetlen, kiéhezett, agyonsanyargatott paraszti népnek hősies harca az önkényuralom ellen, ma úgy mondanánk: az emberi jogokért. S ha kitalált történet is, nagyon igaz Samuel és Finette tiszta szerelme, megindítóan naiv gyermekbarátságuk öntudatlan fellángolása, antik hősökéhez mérhető tragédiája. Mi, késő utódok, együttérző izgalommal, gyönyörködve és borzadva, sírva és nevetve és minden bizonnyal elgondolkozva követjük a Cévennek népének 1700 és 1703 közötti történetét.
