Egy magyar egyetemista lány a bécsi bolhapiac forgatagában bársonyba kötött könyvecskét talál. Meghökkentő módon magyarul íródott, “Isten nevében és 1847-ik esztendejében”. A belső borítón apró betűkkel rótt névre siklik a pillantása: Szendreő Miklós. Az ő családneve, régiesen. Őt Szendrő Szilviának hívják.
S úgy érzi, megtalálta szakdolgozata témáját.
Három dunántúli földbirtokos sorsa bontakozik ki a regényből az 1848-49-es forradalom útvesztőjében és az utána következő nehéz időszakban. Három lány keresi a boldogságát, és álmodik szerelemről, családról. Négy szépreményű fiatalember: orvos, ügyvéd, katonatiszt és mérnök vág neki az életnek és a hivatásának, ám terveiket és szándékaikat keresztülhúzza a történelem.
Harcolni vagy távol maradni a háborútól? Menni vagy maradni a vereség után? Kitartani az eszmék mellett, vagy alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Majdnem megválaszolhatatlan kérdések, amelyekre mindenki másképp próbál feleletet adni.
Szerelmek, küzdelmek, sajátos sorsok bontakoznak ki a regényben, melyeket korábbi műveihez hasonló páratlan kor- és helyismerettel, olvasmányosan mesél el a szerző.
