Az Erdély aranykorá-nak történelmi tündérmeséibe szövi bele első ízben a villódzó, színes török motívumot: és költőien beszél a szülőföldről is, romantikus díszletek közt életre keltve kedves Erdélyének sorsfordító éveit.
A tündérmese szivárványos ködébe burkolt történetben nem a realista szerkezetet, a hitelességet kérjük számon: a hangulat, a stílus, a légkör olvasztja vonzó, bűbájos egységgé. A varázslat számára nem is képzelhető megfelelőbb színhely, mint a 17. századi Erdély váraival, barlangjaival; szereplőkül pedig féktelen főurak, nemes lelkű asszonyok, kegyetlen, cselszövő, egzotikus török férfi- és nőalakok felvonultatása. A látomás gazdagsága szinte elkápráztatja az olvasót: a regénynek azonban javára válik ez a sűrűség, fokozza a káprázatot, a szerelem, harc, menekülés, bosszúállás és megbékélés csodálatos szövevényét – a halhatatlan mesét.
