A könyv érdeklődésének középpontjában az a kérdés áll, hogyan keletkezik a társadalom korszaktörténetének és az alkotó egyén élettörténetének a határán a mű. A szöveg első része a kérdést megválaszoló elméletet mutatja be, a második rész pedig alkalmazza ezt az elméletet mint módszert József Attila alkotástörténetének részben ismert, részben pedig (legalábbis egymással való összefüggésben) észre sem vett tényeire.
