A huszadik század eleji magyar irodalmi megújulás legnagyobb nőírója Kaffka Margit volt, aki rövid pályáján végigkövette a kor forduló problémáit, s az irodalmi modernizáció szemléleti, műfaji és stilisztikai kísérleteit. Fő művét, a Színek és éveket már kortársai is remekműnektartották, novelláiban és verseiben pedig azt becsülték, hogy szembenézett e kor poétikai forradalmának kihívásaival. Monográfiájában Bodnár György arra keres választ, hogyan függ össze az írónő dzsentri származása, társadalmi-történelmi határhelyzeteműveinek tematikájával, problematikájával és poétikájával. Bemutatja a szecessziós novellát, az impresszionista regényt, az új lélektani szemlélet irodalmi hatását, valamint a dokumentumregény összefüggéseit a Nyugat és a Nyolcak történetével. Végül említi Kaffka bibliai tárgyú novelláit és regényterveit is, amelyek arra utalnak, hogy halála előtt az írónő érdeklődése a mítoszregény felé fordult.
