Kálmáncsai Graduál/A Graduál átirata-tanulmányok

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Nemzeti Kincseinkért Egyesület
• Kiadás éve: 2005
• Nyelv: magyar

Zenei melléklet – Magyar nyelvű gregorián egy dunántúli kisvárosban/A képírás túlélési esélyei a XVII-XVIII. századi kéziratosainkban/Általános közreadói megjegyzések, jegyzetek, indexek

Non est currentis neque volentis sed miserentis Dei – írta az ajánlást Pál apostol Római levele alapján I. Rákóczi György, amikor kétszáz példányban széjjelküldték az Öreg graduált a nagyobb magyarországi protestáns gyülekezeteknek. Néhány budapesti könyvtárban, magyarországi és erdélyi parókián még ma is megtalálható ez a hatalmas liturgikus énekeskönyv. Rákóczi elődje, Bethlen Gábor fejedelem felkérésére udvari papjai, Keserűi Dajka János és Geleji Katona István egy mintagraduált készítettek, melyet az udvari templomban őriztek és használtak, s ez lett alapja az 1636-ban kinyomtatott Öreg graduálnak. Az Öreg graduál kiadásával a szerkesztők arra törekedtek, hogy a magyar nyelvű protestáns gyülekezetek istentiszteleti liturgiáját egységesítsék. A mintagraduál összeállítását hosszas munka előzte meg. Az erdélyi fejedelmi udvarba negyven kéziratos graduált gyűjtöttek be egész Magyarország területéről, s ezek anyagából válogattak. A mintagraduál alapján kinyomtatott Öreg graduálból nem tudjuk megállapítani, mely kéziratok fordulhattak meg a fejedelmi udvarban. A jelenleg is hozzáférhető graduálok Ismeretében azonban joggal feltételezhetjük, hogy a szerkesztési munkához többek között a Batthyány graduált, a Spáczay graduált és vélhetően a dunántúli helység, Kálmáncsa graduálját is felhasználták. Kálmáncsa (korábbi formája Kálmáncsehi, Kálmán-Király-Csehi) a reformáció idején jelentős település volt, ahol a protestánsok már a török hódoltság előtt iskolát működtettek és a reformátusok első főiskolája is itt létesült. 1500-ban itt született Kálmáncsehi Sánta Márton, a magyar reformáció egyik kiemelkedő alakja, a másik meghatározó személy, Szegedi Kis István pedig itt volt lelkész és püspök az 1550-es évek végén és a 60-as évek elején. A XVII. század óta Kálmáncsa sokat vesztett jelentőségéből, mint ahogyan a magyar nyelvű gregorián is, melyet a település kéziratos graduáljába jegyeztek le az 1620-as években. Ezt a liturgikus énekanyagot már az ellenreformáció korában, majd a XVIII. és XIX. században is támadások érték, sőt még azok is értetlenül fogadták, akik a magyar nyelvű emlékek feltárásán és közkinccsé tételen buzgólkodtak. A használaton kívüli Kálmáncsai graduál így került a Csurgói Református Gimnázium könyvtárába, ahol ma is őrzik, és nagy becsben tartják.
Ebből a háttérből indítjuk útjára ezt a kiadványt, melyből az eredeti kéziratot és annak értelmezését is megismerhetjük. Gyönyörködhetünk a díszes lejegyzésben, de mindenekelőtt a XVII. századi magyar nyelvben, az objektív hangvételű, egyszerű zenei tételekben, mely által segítséget kapunk ahhoz, hogy a reformáció századának e méltatlanul mellőzött liturgikus örökségét felelevenítsük. S bár az utóbbi évtizedekben néhányan próbálkoztunk ennek az örökségnek a birtokba vételével, továbbadásával, próbálkozásaink nem frissítették fel az egyház vérkeringését. Reméljük, hogy ezzel a kiadvánnyal hozzájárulunk a protestáns liturgikus hagyaték életre keltéséhez és istentiszteleti gyakorlatba kerüléséhez. Mert mi is megtapasztalhattuk, amit I. Rákóczi György választott jelmondatául: Nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené.