A tengeri rablók tevékenysége az antikvitás egész története során nyomon követhető, garázdálkodásuk legveszedelmesebb korzsaka mégis a római köztársaság utolsó százada. Az emberrablás, a rabszolgapiacok ellátása, a teherforgalom veszélyeztetése komoly hatással volt Itália és a tartományok gazdasági életére, de ezen túlmenően a kalózszervezetek – már szinte önálló tengeri nagyhatalmakká válva – a Mediterráneum államainak hatalmi mérkőzéseibe is bekapcsolódtak.
Róma állásfoglalását a kalózokkal szemben belső gazdasági, társadalmi, politikai helyzetének alakulása, a köztársasági államrend kibontakozó válsága szabta meg. A szerző a római államnak és a kalózszervezeteknek éppen ezt a dialektikusan alakuló viszonyát tekinti át önálló kutatások alapján.
