„- Ide az Alkotmánnyal! – kiáltotta Artúr, az Állam új Vezetője. Sztasz Cjanykouszki fürgén előhúzta a zsebéből a mindig és mindenre kapható Alkotmányt.
– Írd! – parancsolt rá Artúr. – Az Állam címere egy nagy bolyhos farok.
Sztasz Cjanykouszki azt gondolta, nem lenne fölösleges pontosítani:
– Macskafarok?
– Naná, majd kutyáé! – emelte fel a farkát Artúr. – Az Állam polgárai ünnepnapokon hordják a címert, az Állam Vezetője pedig állandóan.
– Hát a macskák? – kérdezte Klaudzia Lvouna, aki még nem felejtette el, hogy az Állam új Vezetőjenek, Artúrnak, a kandúrnak volt a felesége röviddel ezelőtt.
Artúr egy fintort vágott a farkával:
– Kik nekem azok a macskák, Klava? Mi közöm hozzájuk? Nekem az Államra van gondom. Ha az Államról gondoskodsz, nincs érkezésed, hogy holmi macskákra gondolj.
Klaudzia Lvounának eszébe jutott, hogy a férje, bár nemzeti-demokrata volt, de mégis csak demokrata, és úrrá lett rajta a kétségbeesés.
– Hogy megváltoztál, Artúr! Csak a farkad maradt meg… És az is valahogy diktatórikus.”
A belorusz író könyve igazi irodalmi csemege. Belorusz nyelven íródott, abban az országban, ahol az anyanyelv használata a hatalom szemében egyenlő az ellenzékiséggel. Novelláinak jellemzője a szigorú társadalomkritika mellett a groteszk látásmód is.
2010-ben Nyakljajeu ellenzéki elnökjelöltként indult a belorusz elnökválasztáson, amelyet utcai tiltakozások, majd a hatalom megtorlása követett. Perbe fogták, Uladzimir Nyakljajeu jelenleg sem hagyhatja el országa fővárosát, Minszket.
