Az 1932-ben keletkezett regény egy sikeres író hányattatásainak krónikája, mely mögött nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi szálat. A koldustörténet persze írói fikció, Szűcs Barnabás író Canossája metaforikus olvasata a 30-as évek társadalmi viszonyainak, ahol megmutatkozik a társadalmi ranglétra belső konfliktusrendszere. S miközben az alaptörténet egy árva kislány megmentéséről szól, mindvégig érezzük: a főhős próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Szabó Dezső ironikus, pamfletbe hajló írás- és szemléletmódja hajdanán valósággal meglepte a kánonban lévőket, Török Sophie magyar bűnhödés-regénynek titulálta a regényt a Nyugat hasábjain.
