Karácsonyok ​fényessége

• Példány állapota: jó

Tudta-e Fekete István 1932 februárjában, amikor István fia megszületett, hogy azt a meghitt, érzékeny hangot, emberséget, amit ő jelentett a magyar irodalomban – a Zsellérek és a Koppányi aga testamentuma óta –, mintegy harminc évvel később a fia fogja folytatni a tengeren túl?
Az 1956-ban emigrálni kényszerült fiatalember kötetünkben található novelláinak legtöbbje karácsonyi elbeszélés. Az idegenben élő magyarokat a legbensőségesebb ünnep, a karácsony köti össze.
Ragyoghatnak bár az amerikai nagyvárosok fényei százannyira, a hátrahagyott gyermekkor szentestéinek vibráló gyertyalángja elhomályosítja szívükben a metropoliszok minden csillogását.
Egyszerű, hétköznapi helyzetek emelkednek ki a megszokottból, olykor szívszorító, máskor derűs vagy tragikus, de mindig emberséggel átélt és átélhető sorsfordulatokban.

Tartalomjegyzék

TARTALOM
Édesapám (Előszó két hangra)
1. Fekete István
2. Ifjú Fekete István
Karácsonyi boríték
Nővérem
Szamárkordék
Karácsonyi vonatfüst
Édes és keserű
Karácsonyi lecke
Barátok
Játékmackók fényessége
Örök karácsonyok
Árva Bélus
Emberek vagyunk
Gergely bácsi jósághite
Karácsonyi csillagok
Miért ő?
Múlik az idő
Karácsonykor azt szeretném
Karácsonyi bejgli
Búcsúzás

• Szerző: ifj. Fekete István
• Darab: 1
• Állapot: jó