Koncz János · Galambos Péter · Kira Péter

Karate, sportkarate

Elfogyott

Példány állapota: jó

Élt egyszer, még a „világ kezdetén” egy kínai császár, Hunag-ti, aki hatalmas küzdelemben megszabadította az emberiséget Chih Yu-tól, a bikafejű, kígyótestű szörnyetegtől. A legenda szerint Hunag-ti az általa alkalmazott harci fogásokkal megvetette a kung-fu – s ezáltal valamennyi ázsiai eredetű küzdősport – alapjait. Hogyan alakult ki a kung-fu-ból, a különféle testi és lelki egészséget megóvó légző-, illetve tornagyakorlatokból és más önvédelmi rendszerből a karate?

A három magyar szerző – Galambos péter (2. dan) Kira Péter (1. dan) és Koncz János (2. dan) mesterek, akik tevékeny szerepet töltöttek be a karate magyarországi meghonosításában – e könyvben bemutatják a karate fejlődését és sportággá válásának folyamatát – egészen a távoli múlttól, a legendák világától napjainkig. E történeti részben ismertetik a a kézzel, illetve kézzel és lábbal végrehajtott technikák rendszerét, közös gyűjtőnevén a karatét, főbb irányzatainak, stílusainak kialakulását, és érzékeltetik a közöttük lévő különbséget. Megismerhetjük azokat a körülményeket, amelyek az 1970-es években a „karateháború” kirobbanásához, a stílusok harcához vezetett.

A karate egyes irányzatai más-más célzattal jöttek létre, de egyiket sem űzték sportként, azonban a XX. század elején megkezdődött a küzdőrendszerek egy részének sporttá válási folyamata, ami még ma is tart. Miként lehet a megváltozott célokra alkalmazni ae küzdőrendszereket? Ha a karatét sportként űzzük, nem lehet cél az ellenfél fizikai harcképtelenné tétele, megsemmisítése, a küzdelem mégis minél jobban a valós harcra hasonlítson. Hogyan lehet ennek megfelelően kialakítani a versenyszabályokat? Milyen elvek szerint alkották meg az egyes szabályrendszereket (no- , full-, semi-cpntact)? A karatéban milyen harcmodor-típusokat alkalmaznak általában? Ezekre a kérdésekre ad választ a kötet második fejezete.
….
A szerzők is tisztában vannak azzal, hogy a karate nem tanulható meg könyvből, csakis szakértő mester irányításával. Könyvüknek nem is ez a célja, hanem az általános ismeretek közzététele. A „Karate-sportkarate” kötetnek vannak apró hiányosságai. Így például az első két fejezet talán túlzottan vázlatos. A szerzők kevéssé világítják meg a karate fejlődésének társadalmi hátterét, nem részletezik az okokat. Kétségtelen viszont, hogy nem sporttörténet írására vállalkoztak, hanem arra, hogy összefoglalják a történet főbb mozzanatait, s ezt jól meg is tették. A kötet írói itt nem térnek ki olyan fontos vonatkozásokra, mint az övvizsgák, a szabad harcban alkalmazható kombinációk, a töréstechnikák stb. Ezeket egy következő kötetben szeretnék ismertetni. A Karate-sportkarate” című könyv olyan alapvető ismereteket tesz közzé érdekes, izgalmas formában, amelyeket bárki – laikus és szakember egyaránt – hasznosíthat.

Szerző: Koncz János · Galambos Péter · Kira Péter
Állapot: jó