Kásás Tamás: A meccsek utáni, kötelező interjúkon kívül mindig kerültem a nyilvánosságot. Most kivételt tettem. Ez egy brutálisan őszinte könyv. Felszabadítóan vidám és kegyetlenül tragikus egyszerre. Hősies és botladozó. Elegánsan könnyed és súlyosan alapos. A kötet nemcsak a vízilabdáról, érmekről, sztorikról szól, hanem valóban rólam. M. Kiss Csaba: Ezt a könyvet nem Tamásról, hanem Tamással írtam. Nem szimpla interjúkötet. Én ugyan kérdeztem, ő meg beszélt napokon, heteken, hónapokon át, de aztán csavartunk a dolgon. Megpróbáltam beleélni magam az életébe, és úgy megírni a könyvet, mintha én lennék ő. Így elsőre ez nem is olyan rossz kis élet!” – vélekedett Tamás, amikor elolvasta. Szerintem se. Mindketten büszkék lehetünk rá. Greskovits Endre: A kötet szerkesztőjeként mindezzel csak egyet tudok érteni. Ritka dolog, hogy az ember ilyen őszinte könyvet olvasson! Tamás nem vacakol – sportemberhez az nem méltó. Sokkal inkább egy svédcsavar!
