Ritkán adódik, hogy egy könyv kettős jellege olyan harmonikusan illeszkedik össze, mint ezé a felfedezéstörténeti-útikönyvé. A világhírű vértesszőlősi előember lelőhelyének feltárása ugyanis elválaszthatatlan azoktól az utazásoktól, amelyek során a szerző felkereste az ismert előember-lelőhelyeket – összehasonlítva az embermaradványokat és eszközöket -, mintegy bejárta azt az ösvényt, amelyen a kavicseszközöket készítő előember a mai hazánk területére eljutott. Filmszerűen pereg a két eseménysorozat; a sokszor nehéz, de mindig izgalmakat rejtő feltáró munka, amely bármelyik pillanatban perdöntő eredményt hozhat, és a mindvégig szakmai feszültséggel, kétségekkel teli utazások. Közben a háttérben még egy harmadik eseménysor is pereg, amely hol premierplanba kerül, hol a háttérbe merül, ez pedig az ember korai fejlődése, annak egyes mozzanatai.
