Miller úgy bánik a szavakkal akár a zenész a hangszerével, gyönyörű, felemelő, szívet melengető szólót improvizál. Önéletrajzi esszéiben brutális őszinteséggel, és nemcsak másokon, de önmagán is nevetni tudó humorral ír az életről, szeretetről, hitről, barátságról. Őszinte, szenvedélyes, nyers és igaz.
